Tiszabezdédi tarsoly

A tarsoly készítője: Nyers Csaba
A honfoglalás ezredéves ünnepségének esztendejében 1896-ban a vidék régészeti emlékei iránt erős érdeklődést tanúsító Vidovich László kisvárdai szolgabíró körlevéllel fordult a járás jegyzőihez, hogy tegyenek néki jelentést a földmunkák alkalmával előkerülő régészeti leletekről. Rácz Béla bezdédi jegyző tudatta vele, hogy a községtől keletre, a Záhonyba vezető út mellett – annak északi oldalán – mintegy 8-10 évvel annak előtte – útegyengetés alkalmával lovassírt találtak. A lelőhely a mai országút 1-es kilométerkövénél van, az ún. Harangláb-dűlőben, vagy Rácztagban.
A temető leggazdagabb mellékletű férfisírjából, a bal kar alatt találták bőrtarsolyát, amely egykor övéről függött alá. A különböző apró tárgyak számára (tűzkészség stb.) szolgáló tarsoly fedőlapját gazdagon díszített aranyozott vörösréz lemez fedte. A lemez mintázata egyedülálló honfoglalóink művészetében. Az alsó levélcsokor kettéágazik, s fölül egy újabb, hétlevelű csokorban egyesül újra. Az ötlevelű alsó csokor középső húsos levelén kiszélesedő szárú görög kereszt áll. A rombusz alakú levélkeret felső szárainak külső oldalán egy-egy fantasztikus állatalak látható: jobb oldalt felcsapott farkú, kutyafejű, szárnyas egyszarvú, bal oldalt pedig kutya- vagy farkasfejű, pávafarokkal és két karmos manccsal rendelkező állat. Az alsó palmettacsokorból alul kiváló két szár határolja a kompozíciót. A körbefutó szegélyt háromlevelű csokrok (palmetták) ékesítik. A bezdédi tarsolylemez kompozíciója nem pusztán térkitöltő felületdíszítés, hanem szerteágazó gondolati tartalom húzódik meg mögötte, s rávilágít a honfoglaló magyar művészet keleti hátterére is. Az ábrázolás egyes motívumai feltehetők a korabeli keleti, iráni, sztyeppi és bizánci művészeti emlékeken, ötvösműveken, falfestményeken és textíliákon. A mustra legmagasabb elemét alkotó ágas-leveles csokrok, más néven palmetták, honfoglalóink mintakincsének leggyakoribb eleme. Minden bizonnyal hitvilági hátteret sejthetünk megjelenésében: a honfoglaló magyarok sámán- vagy más néven táltoshitének legfontosabb elemét, a világi rétegeket egybefogó világfát vagy életfát jelképezte. A középütt szétváló, majd újraegyesülő levelek alkotta rombusz alakú tér lemezünkön alighanem a fa törzsének odvát szemlélteti, ahol népmeséink hagyománya szerint a segítő szellemek tanyáznak. Itt egy keresztet, a kereszténység jelképét látjuk a mezőben. Az írott kútfőből egyértelműen kiviláglik, hogy a magyarság már a honfoglalás előtt, a levédiai és etelközi szállásokon megismerkedett a kereszténységgel a térítő bizánci papok révén. A kereszt ábrázolása önmagában azonban még nem bizonysága annak, hogy a Bezdéden eltemetett honfoglaló keresztény hitet vallott volna.