Szolyvai tarsoly

A tarsoly készítője: Nyers Csaba
Szolyva az Északkeleti Kárpátoknak az Alföld felé alacsonyabbá szelídülő részén fekszik a Latorca folyó völgyében. Itt halad el az az ősi útvonal, amely a Kárpátok itteni legfontosabb átjáróját, a Vereckei hágó Munkáccsal, Beregszásszal, Ungvárral, tehát az Alföld északkeleti részével összeköti. A várostól nyugatra, a folyó bal partján mintegy 34 m hosszú, 23 m széles és 1,8 – 2,5 m magas halom keltette fel a figyelmét Lehoczky Tivadarnak, a kárpátaljai régészeti kutatások megalapozójának. A magaslaton akkor feszület is állott, s a helyiek elmondása szerint ott földmunkák alkalmával vaskardot találtak. A kiváló régész és történész 1870. július 24-én nyolc munkással két észak-déli irányú 1 méternyi széles kutatóárok ásatásába kezdett, s röviddel a munkálatok megindulása után rátalált a nevezetessé vált honfoglalás kori lovassírra.
Az aranyozott ezüstlemez hosszanti tengelye mentén kissé félkörívűen meghajolva került elő. A lemez peremére kannelírozott ezüst szalagot erősítettek. Az öt ezüstszegecs feje háromszirmú levélmintát formáz. A lemez mintázata a galgócival mutat rokonságot: a három függőleges sort alkotó háromlevelű palmetták itt is végtelen hálót alkotnak. Más azonban a felület megmunkálása. Az előrerajzolt minta vonalait itt keskeny élű véső beütögetésével alakították ki. A lemez teljesen lapos, a mintákat domborítással nem emelték ki a háttérből. A palmetták hármas tagolású vízszintes leveleinek a belső sávját, a függőleges leveleknek pedig a keretező sávját párhuzamos ferde vonalakkal töltötték ki. A palmettalevelek visszakanyarodó levélcsúcsát és az erezet vonalait kerek, beütött ponttal zárták le. A vízszintes levelek középütt futó vonalát több esetben nem egyetlen ponttal zárták le, hanem kissé lejjebb a vonal mellett két oldalt még egy-egy poncot ütöttek bele. Ez az úgynevezett „hármas pont” az egyik közép-ázsiai, szogdiai ötvösműhely sajátsága volt, s így fontos utalás honfoglalás kori művészetünk forrásvidékeire. A „végtelen hálót” a minta kétoldali lezárása szemlélteti: az induló félpalmetták a két külső sorhoz kapcsolódnak. A felső sarokban szintén félpalmetta, középütt hatlevelű levélcsokor zárja a kompozíciót.
A szolyvai lemez egyedülálló díszítőeleme a felső szegélyhez erősített, bojtokat utánzó öntött veretsor. Négy három tagból álló és egy fél ezüstöntvényt szegecseltek fel a felső peremre. Rajtuk fölül pontsorral gyöngyözött vízszintes szalag fut, innen indul a csúcsával lefelé álló háromszög alakú idom, mely alul csúcsos levélalakban, s az ennek két oldalához tapadó kerek szegecsfejekben végződik.