Szkíta íjászok ezüst medál

12.600 Ft

Szkíta harcosok ezüst medál.

Emlékezzünk! Mi magyarok (szkíták, hunok) alapvetően kétféle „csodafegyverrel” is rendelkeztünk, amikor harcolnunk kellet – és szögezzük le: ellentétben a „fejlettnyugattal”, mi sosem hódítottunk, csupán a saját területeinket, őseink csontjainak nyugvóhelyeit védtük. Az első csodafegyver a szkíta lovasság volt, akik elképesztő sebességgel száguldottak és akrobatikus ügyességgel nyilaztak lóhátról. A nyíl az ókor atombombája volt, hiszen az igazán kiváló nyilas nagy távolságról tudott halálos sebet ejteni az ellenfélen. Még a legalacsonyabb rangú szkíta harcos is legalább 4-5 lovat tartott, a vezetők ennek a sokszorosát. A gyermekek korábban tanultak meg lovagolni, mint járni, és kentaurként forrtak egybe az állattal.

A másik csodafegyver a testvériség, vagy más szempontból az ikrek-jelenség volt. Ehhez meg kell értenünk, hogy kétféle iker viselkedésminta létezik, az egyik az ószövetségi Káini modell, a másik pedig a Hunor–Magyar modell. Nézzük az elsőt! Ez a fórum nem teremt alkalmat arra, hogy Jahve viselkedésével részletesen foglalkozzunk (bár azon érdemes lenne elgondolkodni, hogy az Ószövetség istene vajon miért nem képes egyformán örülni a neki felajánlott áldozatnak, miért szelektál és ítélkezik). Koncentráljunk most csak arra, hogy miben különbözik a kétféle felfogás. A Káini modell ezt az üzenetet hordozza: „találd meg azt, aki jobb nálad és azonnal öld meg!” A Hunor–Magyar modell pedig azt sugallja: „azért harcolunk egymással, hogy fejlődjünk, nemesedjünk, s a legjobbat hozhassuk ki magunkból és egymásból.” A szkíták tipikus harcmodora ebből az egymást emelő küzdelemből fejlődhetett ki: két harcos egymás hátának vetve vívott az ellenséggel, s így gyakorlatilag verhetetlenek voltak. A törökök máig őrzik a „háttárs” fogalmát. Ha bajba kerülsz Törökországban, csak annyit kell mondanod: arkadas, és azonnal segíteni fognak, mert ők még emlékeznek.

Miért is kell bennünket magyarokat egymás ellen kijátszani?
Hogy megfeledkezzünk erről a minden esetben győzelmet biztosító harcmodorról. A nyilainkat már réges-régen elvették, a Nyilas minőséget pedig jó időre démonizálták, amikor egy idiótának sikerült „nyilas-keresztes pártot alapítania… De nekünk maradék szittyáknak nem kéne bedőlnünk a manipulációknak! Sokkal inkább érdemes lenne a szkíta erkölcsre emlékezni, és feleleveníteni azokat a harci technikákat, amelyek sok ezer éven keresztül megvédtek bennünket a külső támadásoktól.

mérete: 3 cm x 2,2 cm